2012-ben a belgiumi Mont le Soie adott otthon a junior és fiatal távlovasok Európa Bajnokságának. A felkészülési időszak alatt minősült számos magyar junior válogatott versenyzőből végül négyet sikerült nevezni a juniorok számára az év legfontosabb versenyére.
Bartos Viktória Cselszövő Csibésszel, Kovács Vanda Ahmed P-vel, Kovács Dávid Tobrouk „Talpas”-al, Lakatos Keve pedig Ibrahim P nevű lovával érkezett a verseny előtti kedden Nadapra a hosszú út előtti berakodáshoz. A válogatott különítmény este hétkor indult a több, mint 1200 km-es útra, Lakatos Huba jóvoltából ló szállító kamion állt térítésmentesen a versenyző lovak rendelkezésre. A kamiont Bányai Béla szakág elnök, és Penzer László vezették felváltva a nem éppen közeli célig. A kísérő csapat tagjai (ódor Lajos szövetségi kapitány, ódor Enikő csapatfőnök, Bányai Zsuzsi mindenes, jómagam, mint állatorvos, valamint a versenyzők és a szülők, segítők) mikrobusszal, (melynek Kovács Attila volt a fáradthadtalan sofőrje) illetve személygépkocsikkal küzdötték le az Ardennekig vezető kilométereket.
Szerdán ismerkedhettünk meg a verseny helyszínével, tudtuk előre, de ott valójában is megtapasztalhattuk, hogy nagy szintkülönbségekkel nehezített, köves talajú, nehezen teljesíthető pálya került kijelölésre. A kezdő negyvenes, és a befejező húszas kör tűnt a legnehezebbnek, a két közbülső harmincas kicsivel könnyebbek látszott.
Két nap akklimatizálódás állt a lovak és a lovasok rendelkezésére, majd pénteken a megnyitóünnepséggel és az előzetes állatorvosi vizsgálattal kezdődött a megmérettetés. Az előzetes állatorvosin mind a négy ló átment, bár Csibész mozgását csak a második felvezetésre, szavazás után fogadta el az állatorvosi bizottság.
A megnyitó ünnepség viszonylag egyszerű körülmények között zajlott, túl sok produkcióval nem zsúfolták tele a programot a belga rendezők, elhangzott néhány nyitóbeszéd, majd a résztvevő nemzetek csapatai egymásután, ló nélkül megmutatták magukat egy pódiumon.
Lakatos Huba és Penzer Laci jóvoltából finom vacsorában, valamint csapatépítő mentális tréningben egyaránt részt vettünk a megnyitó után. A versenyzőknek külön, később a szálláson volt még lelkesítő eligazítás a szövetségi kapitány részéről.
Szombaton kellemes időjárási körülmények között a tömeges rajt különösebb esemény nélkül zajlott. Az idő előrehaladtával viszont a hangosbeszélőn egyre gyakrabban hallottuk, hogy „Viktoria Bartosz…. Viktoria Bartosz…” Ezek után nem volt meglepetés, hogy az első, 40-es körről Viki érkezett az élen, és elsőként orvosizott is le. Vanda a középmezőnyben, Dávid és Keve kissé hátrébb szintén beérkeztek, és eredményesen hagyták el az állatorvosi kaput.
A második, 30 km-es körre Viki indult ki elsőként, és megint csak gyakran hallottuk táv közben az ismerős „Viktoria Bartosz…. Viktoria Bartosz…” kommentálást. Ahogy már vártuk, a második körről is az élbolyban érkezett meg Viki és Csibész, és orvosira is elég jó idővel jelentkezett be, de sajnos az ügetéskor látszott, hogy baj van. Később Viki mondta is, hogy érezte azt a lépést, mikor lesántult a ló. így sajnos a magyar csapat három lóval maradt versenyben, az első körhöz hasonlóan Vanda kicsit előbb, a két fiú meg utána érkezett be. Mindhárman eredményesen átmentek az állatorvosi vizsgálaton.
A harmadik, szintén harmincas kör első fele nem hozott különösebb meglepetést magyar részről, fiataljaink tartották az iramukat, bár a meglehetősen sok kizárás mellett folyamatosan jobb helyezést tudhatva maguknak. A kör végén a pálya követése a két fiúnak okozott némi bizonytalanságot, de végül is beérkeztek. Sajnos az orvosi vizsgálatkor most Keve lova sántult ki, így a magyar csapateredmény füstbe ment tervvé vált.
Az utolsó, húszas körre Vanda és Dávid indult ki, látszott mindkettőjükön, hogy megviselte őket a nehéz pálya és az időjárás.
Közben beérkezett az eleje a finisbe, mintegy hét-nyolc ló, hatalmas vágtában küzdött a győzelemért és a helyezésekért, senki nem mondta volna meg a befutó láttán, hogy ezeknek a lovaknak már 120 kilométer van a lábában. Az olasz lány bizonyult a leggyorsabbnak két francia fiatal előtt, nekünk viszont még hátra volt az izgalom a két kint lévő magyarért.
Előbb Vanda érkezett meg, majd Dávid is beért a célba. Mindkét versenyző eredményesen átment a végső állatorvosi ellenőrzésen, így a 63 indulóból Vanda révén egy 27., Dávid révén meg egy 30. helyezést könyvelhetett el a magyar csapat.
úgy gondolom, az elért eredménynél valamivel jobbra számítottunk, de, ahogy mondani szokás, ez is „bőven benne volt a pakliban”. Szégyenkezésre nincs ok, összesen csak a három dobogós csapat tudta eredményesen befejezni a versenyt, a „…mi lett volna ha…” meg ugye a sportban nem létezik. Folytatódik a csapatépítés, a cél minél több ló és versenyző eredményes minősítése a jövő évi világbajnokságra, hogy a válogatottba való kerülést valóban küzdelmes kiválogatás előzze meg.
Kívánok ehhez az embert próbáló feladathoz sok kitartást ódor Lajos szövetségi kapitánynak, és nem utolsósorban sok köszönet illeti az önzetlen segítőket, akik anyagi áldozatokat nem kímélve segítették a junior csapat felkészülését és utazását a belgiumi EB-re.
Dr. Szebeni Zsolt
csapatállatorvos
