Szülővárosából Debrecenből indult el kalandos életútja. Itt érettségizett a híres Református Gimnáziumban, ahol magas szintű ismereteket kapott tanáraitól. Orvosi diplomáját 1957-ben szerezte az Állatorvostudományi Egyetemen. Tanulmányait a Stockholmi Karolinska Institutban (1963) folytatta, majd meghívást kapott a Montreáli Egyetem Orvostudományi Karára, ahol világhírű Selye János (1907-1982) intézetében végzett tanulmányokat és kutatásokat. Hazatérte után az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Központ professzoraként dolgozott. Főbb kutatási területe a „természetes ellenállóképesség fokozására alkalmas endotoxin előállítása” volt. Felfedezését szabadalmaztatta, de nagy bánatára a gyógyszer gyártása anyagi okok miatt nem valósulhatott meg. Elmondása szerint sok ezer ember életét lehetett volna megmenteni.
Több mint 200 monográfiát, könyvfejezetet írt, amelyeket a magyar és külföldi tudományos folyóiratokban rendszeresen megjelentek.
A tudomány utazó nagyköveteként tartott előadásokat a világ híres egyetemein és konferenciáin.
Számos tudományos elismerést kapott: 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia habilitált doktora lett, megkapta a legmagasabb magyar tudományos kitüntetést, a Széchenyi díjat. Az MTA kétszer tüntette ki az Akadémia díjjal. Egy alkalommal szerepelt a neve a Nobel díj várományosai között.
Az életét nemcsak a tudomány művelése jelentett. Őt minden érdekelte, mindenről volt határozott véleménye és javaslata. Elmondása szerint naponta csak 4 órát aludt, mert a fejében előbukkanó és megoldandó témák nagy száma nem engedélyezte az éjszakai kieső órákat.
Szíven viselte a magyar nyelv ápolását, amelynek érzékeny őre volt. Véleménye szerint a magyar anyanyelv olyan gazdag, hogy felesleges az idegen kifejezések folyamatos majmolása. „Az idegen szavak sűrű használata nem a műveltség jele” – hirdette mindenütt. A Magyar Tudományos Akadémián nyelvi elvárásaival sokszor zavarba hozta tudóstársait.
Egy lovasedzés utáni lósétáltatáskor kiejtettem egy rövid idegen szót. Azt mondta: „Ha a te anyanyelved a magyar, akkor ne használd az OKÉ szót, helyette használd a jó, a helyes, a rendben van vagy az egyetértek kifejezéseket.” Majd kaptam tőle ajándékba egy könyvet, amelynek a címe „Magyarító kis könyvecske” volt. Azóta az egyetemi asztalomon van és segít az írásos feladataimban.
Elmondta, hogy az óriási lovas hagyományokkal rendelkező Angliában 26 kifejezés van a lovak színére. Kiszámolta, hogy a magyar nyelvben erre 64 kifejezést talált, mivel a nyelv fejezi ki igazán a nemzet számára fontos fogalmakat.
Őt érdekelte az építészet, a képzőművészet, a történelem és az irodalom. Óriási műveltsége volt, görög, latin és magyar versidézetekkel tanított bennünket.
Szoros kapcsolat fűzte a lovak világához. Ismeretségünk és barátságunk a Budapest Honvéd Pasaréti Lovardában kezdődött.
Ő magát „műkedvelő” lovasnak nevezte, ami nem volt igaz, mivel 1993-ban Táltos nevű szürke arab telivér ménjével magyar bajnoki címet szerzett a hosszútávú távlovaglásban. Különösen dicséretes volt ez a teljesítménye, hiszen 59 éves fejjel teljesített eredményesen és folyamatosan 120 km-es versenyeket.
Ő volt az, aki létrehozta és megszervezte a Magyar Lovassport Szövetség Távlovas Szakágát. A szakág első elnökeként, majd örökös tiszteletbeli elnökeként élete végéig követte a szakág minden eseményét.
Tudós gondolkodású emberként a lóval kapcsolatos megfigyeléseit papírra vetette és másokkal megosztotta, nem voltak szakmai titkai. Több cikket írt és előadást tartott a ló kiválasztásáról és felkészítéséről.
Ezekből idézek egy fejezet részt:
„Legfontosabb azonban a kiválasztott, jó felépítésű, szabályos lábszerkezetű, egészséges ló felkészítése a távlovaglási versenyekre. Bizony ez, ha valaki becsületesen akarja csinálni, több éves munkát és nagyon sok türelmet igényel.
A távlovagló lónak teljesen belovagoltnak, nyugodtnak, könnyen kezelhetőnek és a tereplovagláshoz szokottnak kell lennie. A versenyekre való felkészítésnek pedig a rendszeres, tervszerű, a ló képességeit, tulajdonságait legmesszebbmenően figyelembe vevő munka az alapja.
Tudomásul kell venni, hogy lovaink megfelelő edzettségi állapotba hozásának sok időre van szüksége, ezért ez a lovassportág a legidőigényesebb. Aki kellően fel nem készített, edzetlen lóval indul egy távlovagló versenyen, az felelőtlen állatkínzó. A felkészítés módja természetesen függ a lótól, a lovastól, az edzésre használható helytől, illetve a terület földrajzi adottságaitól. Alapelve a felkészítésnek a fokozatosság. Célszerű edzési naplót vezetni, melybe a lóval kapcsolatos minden fontos adatot fel lehet jegyezni. Napról-napra, hétről-hétre lehet az edzések mértékét mind időben, mind a munka nehézsége tekintetében fokozni. Az edzések módját a ló természetének ismeretében lehet kidolgozni. Legcélszerűbb mód az edzés idején a benti és a terepmunka váltogatása, a lónak egy hétből 5-6 napot kell dolgoznia, 1-2 napot pedig karámban, vagy legelőn töltenie. Az edzés eleinte 1-3 órát, majd fokozatosan emelkedve 5-6 órát vesz igénybe. Az alföldi területen edzőknek több, a hegyi terepen dolgozóknak kevesebb idő szükséges. Érdemes az egyes munkaszakaszok előtt és után a szívverést ellenőrizni és feljegyezni. A terepen történő edzések során a jármódot megfelelő sorrendben gyakran kell változtatni, mert így a lónak van lehetősége oxigénhiányát pótolni. Természetesen a távlovagló versenyben induló lónak megfelelő táplálásáról, gondozásáról sem szabad elfelejtkezni. Az ilyen ló takarmányozása során kerülni kell a túlzott fehérje bevitelt. A versenyre jól felkészített ló inkább sovány, mint kövér. Az edzettségi állapot ma már két vérmintából (edzés előtt és után) elég megbízhatóan megállapítható, az izomfehérjének (mioglobin) a vérsavóban való megmérése útján. Az edzetlen ló vérsavójában a mioglobin szint az alapértéknek akár több tízszeresére is emelkedhet, míg az edzettben az emelkedés sokkal kisebb fokú (5-10-szeres).”
Jellemző volt rá, hogy minden foglalkoztatta. Segített a lovasok, lóápolók, patkolókovácsok, versenyszervezők, állatorvosok és mások gondjainak megoldásában. Igazi közösségi ember volt.
A Magyar Lovassport Szövetség a magyar lovassport területén kifejtett több évtizedes tevékenységéért a legmagasabb kitüntetéssel, a Gróf Széchenyi István emlékéremmel jutalmazta életpályáját.
Lázár Antal
